amíg Bánkon volt a telephely, lényegében minden virágzásra vándorolni kellett a méhekkel, mert pl. selyemfű és hárs egyáltalán nincs ott, és ha épp volt repce és napraforgó vetve röpkörzeten belül, az sem nektározott bőségesen a kötött agyagos talajban, valamint az akác rendszeresen lefagyott, vagy elvitte a májusi front..
így aztán világot láttunk 😊 minden vándortanyának más a hangulata, jellege.. mindenhol új kihívások és helyzetek vártak minket 🙂
amióta Szentmártonkátán vagyunk, lényegében álló méhészet lettünk, eltekintve három zselici és két repcés vándorlástól.. de mostanra mondhatjuk, hogy vándorlásilag nyugdíjba vonultunk 😅
